A kortalanság állapota

A kortalanság állapota

Mindenki annyi, amennyinek érzi magát!

Itt Indonéziában ez a kijelentés abszolút megállja a helyét, ugyanis az embereknek nincs koruk, azaz nem tudják, hogy mennyi idősek! Aki 40.-50. életévén túl van, annak biztosan nincs. Ide olyan gyorsan tört be a civilizáció, olyan hihetetlen, gyorsan változott minden, hogy a 1960-70 körül vagy annál régebben születetteknél még nem volt születési okirat vagy egyéb adminisztráció. Ezért nem tudják, hogy hány évesek. És nem is akarják tudni, nem fontos..valahány éves. Fontosabb, hogy mennyinek érzi magát, és hogy egészséges.

A fiatalabbaknál persze már van adat, de hogy az mennyire helytálló azt nem tudni, ugyanis bemondás alapján töltik ki a születési papírokat. Néhány nap eltérés ide vagy oda...kit érdekel, fontos ez? Ráadásul több okiratukban, más-más születési adat szerepel. Párom a személyi igazolványa szerint 19.-én, a jogosítványa szerint 14.-én, bizonyítványa szerint 16.-án született. Egy másik okmányában láttam, hogy 10 év eltérés volt a személyi- és az a bizonyos okmányban szereplő születési adat közt!

Az anyukája szerint 19.-én született, Ő pontosan emlékszik! Ezért én 19.-én szerveztem neki szülinapi bulit:)))

Párom nagynénje a gyerekei korából kiindulva 42-45 éves lehet, tehát még fiatal nő. Azt mondja vasárnap született, így tudja a szüleitől, hogy melyik évben vagy hónapban, arra már az idős szülök nem emlékeznek. Egy biztos: Vasárnap!

Egyszer meghívást kaptam egy hamvasztásra, akkor még nem tudtam... és én a kis udvarias megkérdeztem az elhunyt néni lányát, hogy hány éves volt a kedves Mama? Nézett rám furcsán, nagy szemekkel, gondolhatta magában miféle fura kérdés ez, meg különben is miért akarja ez a fura fehér nő ezt tudni?! Hosszas gondolkodás után rávágta, hogy 70 éves volt. Diskurálásunkat meghallotta a hölgy bátya is ,aki rögtön közbeszólt, hogy dehogy 70 éves a Mama, legalább 100! Ezzel elindítottam a lavinát:) a többi öcs, húg, báty, nővér is csatlakozott és a saját feltételezett koruk alapján megpróbálták kiszámolni hány éves lehetett az Édesanyjuk. Aztán hamar rájöttek, hogy minek is ez? Számít?? EGYÁLTALÁN NEM!!!

Rugalmas időszámítás avagy jam karet

Rugalmas időszámítás avagy jam karet

Itt Indonéziában, főleg Balin sajátos időszámítás van érvényben..és itt most nem a Balinéz-kalendáriumra gondolok, ami szerint 1935- öt írunk (erről majd máskor ). Egész másra gondoltam, a neve : „jam karet” ami szó szerint gumi időt, azaz rugalmas időszámítást jelent. Szóval...szerintük a kapkodás, sietség, rohanás teljesen értelmetlen dolog, csak stresszes lesz tőle az ember, minek rohanni? Holnap is lesz nap, meg azután is...úgyis elkészül, megjavítódik, odaér, megérkezik, megválaszolódik..csak egy kicsit később. Itt az idő nem pénz, a pénz az pénz az idő meg idő (és ez utóbbi különben meg nem is olyan fontos ). És mégis minden működik...idegesség, kapkodás ,stressz nélkül, mosolyogva, jókedvűen és lassan. Ettől persze mi külföldiek néha frászt kapunk, hiszen pont az ellenkezőjét nevelték belénk! Éppen ezért nem sok európai tudd itt élni hosszú távon. Itt nagyon igaz a mondás..”vagy megszoksz vagy megszöksz”.

Az Indonézek szinte mindig késnek, ilyenkor nincs elnézést, csak :dugó volt, ettem, fürödtem, beteg a mama..és mosolyognak, nevetnek..hát lehet rájuk haragudni?NEM..jobb, ha legközelebb te is elkésel!:)

 

Egyszer udvarolt nekem egy Indonéz fiú, meghívott Valentin napi vacsira (már ide is betört a nyugati civilizáció:(), szóval, én azon a bizonyos napon este puccbavágva magam vártam őt, elég sokáig, ha jól emlékszem két napig, persze már nem puccban:). Aztán jött, virággal, nagy mosollyal az arcán.Annyit mondott, hogy ha jól sejti akkor most bocsánatot kell kérnie (ennyit már tud rólunk európai lányokról), de igazából nem érti, hiszen itt van, irány vacsizni, aztán meg buli.. elöttünk az éjszaka...Persze nálam teljes kiakadás, hiszen nem két órát késett, hanem két napot!!! Két teljes napot!!! Aztán megnyugodtam, és bepótoltuk az estét 16.-án:) Nem ő lett életem párja, de még most is barátok vagyunk. Bevezettem nála azt, hogy minden megígért és nem teljesített találkozónk után egy üveg borral tartozik..most kb. egy rekesz borom van nála, amit a nem megbeszélt találkozókra szorgalmasan hoz is:))

Egy másik nagyon kedves barátom szintén a „ma tuti jövök” kategóriába tartozik. Persze sosem jön, legalábbis nem akkor amikor ígéri, jön helyette máskor. Egyszer egy komoly beszélgetésünk közben megkérdeztem tőle, hogy miért ígéri meg mindig, hogy jön, amikor valószínűleg Ő is tudja, hogy nem fog jönni. A válasza az volt, hogy sosem sértene meg azzal, hogy azt mondja nem jövök, főleg ha tudja ,hogy várom. Szerinte ezzel nagyon megbántana. Ekkor elmagyaráztam neki, hogy mennyivel jobban bánt ha megígéri, én készülök, esetleg főzök is valamit, aztán meg nem jön és boríthatom ki a kaját (egyébként sosem borítom ki, mindig átviszem a szomszédba „kóstoló” címen). Elmagyaráztam neki, hogy egyáltalán nem érezném sértőnek ha NEM-et mondana, abban semmi rossz nincs, legalább én is mehetnék a dolgomra. Nekem azt mondja meg, ami tényleg történni fog, mert én tervezek!

Ekkor a fejéhez kapot..-bakker, ebben lehet valami, igazad lehet. De tényleg nem baj, ha nemet mondok?? Hát lehet rá haragudni???? Dehogy lehet...azóta is éppen úgy van, mint előtte..csak én már nem főzök, ha jön jön, ha nem nem. Valami mindig akad itthon amivel meg tudom kínálni. És én éppen ugyanúgy kedvelem őt most is.

Én vagyok itt a „vendég”. Senki nem kérte, hogy jöjjek ide, senki nem kérte, hogy maradjak itt. És én nem szöktem ,én megszoktam! És boldog vagyok....

Mi köze a macskának a kávéhoz? Avagy a cibetmacska kávé (kopi luwak)

Mi köze a macskának a kávéhoz? Avagy a cibetmacska-kávé (kopi luwak )

Biztosan sokan láttátok a Bakancslista című filmet, amikor a két főszereplő a végén majdnem halálra neveti magát, (ez is lett volna a céljuk ), merthogy kiderül hogy a Jack Nicolson által megformált dúsgazdag üzletember kedvenc kávéja nem más mint macskaszar! És tényleg..

Ezt a kávét Indonéziában állítják elő, a vadon élő cibetmacskák ürülékét összegyűjtögetve.

Kevés készül belőle, nagyon finom, alacsony sav- és koffeintartalmú és persze iszonyatosan drága!

De mitől olyan jó?

A pálmasodró cibetmacska (Indonézül luwak )Indonézia erdeiben él. Igazából se nem macska, se nem róka, inkább egy nyestre vagy vadászgörényre emlékeztet némi macskarokonsággal. Szóval ennek a cibetmacskának, aki éjjel aktív-nappal alszik, az érett, piros, jó minőségű kávészemek a kedvenc csemegéi. Egy kávécserjéről a több száz vagy ezer kávészem közül csak 4-5 szemet eszik meg, csakis a legjobb, legérettebb, legillatosabbat válogatja ki. Aztán keres egy másik cserjét.... Gondoltátok volna, hogy az érett kávé piros héjába olyan édes nedv van akár a cseresznye? Ezt a cica tudja, és nagyon szereti...

Valami oknál fogva viszont a kávébabot egészben lenyeli, nem rágja szét, nem köpi ki, hanem lenyeli. Kb. 36 órát utazik a kávébab a macska beleiben és gyomrában mire onnan a macska hátsó felén távozik. Mivel a gyomorsavak közbeszólnak a kávé savassága, koffeintartalma jelentősen csökken. Ettől egy nagyon lágy, selymes nem keserű nem savanyú nagyon finom kávé ital lesz az eredmény.

Miután az ürüléket szorgos Indonéz kezek összegyűjtögetik, természetesen különböző tisztító eljárásokon megy keresztül, sőt egy réteg héjat is lebontanak róla, aztán jöhet a pörkölés. Ezt kizárólag hagyományos módszerekkel, hagyományos fatüzelésű kályhán, kisebb adagokban történik. Körülbelül egy órán keresztül kell őrizni és folyamatosan kevergetni mire eléri a tökéletes állapotot.

Nemrég beszélgettem egy kedves balinéz férfival. Ők 21 hektáron termelnek kávét, innen a „jó évben” 50 kiló macskakakit tudnak összegyűjteni évente, máskor kevesebbet. Azt mesélte, hogy nagyon okos állat ám a luwak, nagyon megkönnyíti a gyűjtögetők dolgát, ugyanis kövekre, kidőlt fákra székel, nem az avarban, fűben kell kutakodni az ürüléke után.

Sajnos, mint minden jót, ezt is hamisítják, méghozzá úgy, hogy ketrecekben tartanak cibetmacskákat és kávéval etetik őket. Ettől a kávé ugyanúgy keresztül ballag a macska szervezetén, de mivel nem ő válogatja ki ösztönből a legjobb minőséget, hanem

azt eszi amit kap..ettől már nem ugyanaz az eredmény. És a szegény fogságban élő macskákról ne is beszéljünk...

Hallottam, olvastam, hogy Európában és Amerikában 8000 és 30000 forintnak megfelelő összeg között mozog egy csésze luwak kávé. Egy New York-i kávézóban 1 hónapra kell előre asztalt foglalni ha valaki luwak kávéra vágyik. Oroszországban 3000 Dollárt kérnek egy kiló kávéért.

Itt Indonéziában 5-6 dollárért adnak egy bögrével.

Érdekes, hogy az „igaziba” nem tesznek cukrot, külön tányéron érkeznek a természetesen házilag készített pálmacukor darabkák...egy korty kávé, egy harapás a cukorból...Eszméletlen finom!

Aki nem hiszi ..járjon utána!